Igazából leszarom a Balaton Sound-ot. Soha nem vágytam arra a fesztiválra. Igazából, valamiért oda soha nem akartam eljutni. Talán nem volt olyan a felhozatal, sok újgazdag köcsög pucsított a fotókról, meg cica-micák. Szerintem ez, illetve az ár, ami visszatartott. Nem azt mondom, hogy a Sziget olcsó lenne, azért azt is barokkos túlzásnak tartom, de azt már elfogadtuk, hogy nem a magyaroknak szervezik.
Munkám miatt elég sokat voltam fesztiválozni, főleg a SZIN-en, amit évről - évre úgy adnak el, hogy mindig egyre magasabbra teszik a lekommunikált látogatószámot. Ez igazából, csupán azért gáz, mert én évek óta ott voltam minden nap, és végig tudósítottam, fotóztam, így láttam is, hogy csak lézengtek az emberek (mert volt ilyen is).
Igazából ráuntam, az ilyen "porbanhempergek" életérzésre, no meg anyagilag sem éri meg. Azt azonban nem tagadhatom, hogy mikor megláttam a következő képet, kitört belőlem az a felhőtlen káröröm, amit ilyenkor azért sokan éreznek, kár tagadni, egy rövid időre mindenkinek bevillan a következő mondat:
A prémium...tessék...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.