Folytatása következik...

Ma lecsapott a vihar Szegedre. Dörgött, villámlott, ahogy illik ilyenkor, és természetesen ömlött az eső. A kép Püspökladányban készült, de ugyanez volt érvényes itt is. Délután viszont már remek idő volt, még most is az van, csak éjjelre ígértek további esőt az időjósok.

Fotó: idokep.hu

Szóval a történet. Már előző nap lebeszéltük cimborámmal, M-mal, hogy átjön, és csapunk egy lazulós estét. Dumálgatunk, zenélgetünk, meg ilyenek... ráérek, mert párom éjszakás, nekem meg semmi dolgom. 

Először írtam egy sms-t, hogy mikorra jön. Válasz rá: Gyere át, épp most futott be C is.. Háh, írtam, neked még mindig ingyen van a bicikli, nekem meg tömegközlekednem kell, ami meg ugye pénzes bérlet híján, meg nem akarok hülyék között utazni megint. 
/Nem bírom az ilyen mindenre van egy kifogásom dolgokat és ráadásul nem először játssza el./ 

Telefonbeszélgetés:

RN: Helló! Akkor hogy legyen?
M: Helló! Akkor nem tudsz átjönni?
RN: Nem éppen úgy készültem, hogy ma emberek közé megyek az utcára...meg tudod nekem az pénz...
M: Tuuudom, tuuuudom... (Ilyenkor tudnék ordítani és toporzékolni dühömben- a szerk.)
RN: Gyertek át akkor C-vel!
M: Neki nem jó, meg én sem úgy terveztem, hogy így ESŐBEN nekivágok...
RN: Esőben??? Már rég nem esik... Itt állok kint az erkélyen és cigizem...Még felhő sincs az égen...
M: Akkor reménykedj, hogy ez így is maradjon még legalább 1,5 órát, mert annál hamarabb nem tudok menni.
RN: Rendben úgy lesz! Siess! Szia!
M: Csá-csá!

Egyébként imádom a srácot, mert tényleg jó barátom, de egy ilyen lusta, mindenre van egy kifogásom, trehány, elkényeztetett, nyávogós pasit, szerintem, még nem hordott hátán a föld. 

Ne haragudj M, ha belefutnál ebbe a blogba, de tényleg ilyen vagy! Ennek ellenére az egyik legjobb barátom vagy!

Peace!